A rózsa átka
1. fejezet
A kezdet
Egyik nap a Fhristerrick házban Mrs. Fhristerrik épp takarított a padláson. Tett-vett és talált egy ismeretlen tárgyat. Szemlélte a különleges dolgot. Emily és Jason az udvaron játszottak a kutyával, Doggie-val. Szaladgáltak, és Jason elbukott egy kőben, és beverte a fejét a járdaszegélybe. Emily rémülten rohant fel a házba az anyukájához.
- Mami, mami! Jason elesett! Nem mozdul! Segíts!
Mrs Fhristerrik nem mozdult. Csak nézte azt a különös dolgot. Míg Emily az anyukája viselkedésétől sokkot kapott, Jason az udvaron feküdt eszméletlenül, megérkezett Ralf, a gyermekek apukája. Meglátta Jasont, és odarohant hozzá.
-Jason, Jason ébredj! Lilly, siess!
Lilly még mindig a padláson állt a különleges „találmánnyal” a kezében. Szemei vörösen izzottak. Emily odamerészkedett, és megfogta anyja kezét, mire Lilly halálos tekintetét a rémült kislány felé fordította. Emily lerohant a testvéréhez, és látta, hogy apja ott térdel Jason mellett.
- Apu! –rohant oda. Képzeld! Anya nagyon furcsa! A padláson van, és valami zöld izét tart a kezében. És nagyon félelmetes!
Ralf elindult a padlásra, Jasont a kis Emilyre bízta. Emily nagyon gondoskodó volt, ezért odafeküdt bátyja mellé, és átkarolta. Ralf csendben ment felfelé a hatalmas lépcsőkön.
Mikor Ralf felért a sötét padlásra, Lilly hátrafordult és egy mozdulattal kivégezte a férjét.
Elindult lefelé, kezében a különös dolog, a véres kés. Emily hősiesen feküdt bátyja mellett, immáron mély álomban. Mikor Lilly kinyitotta az ajtót, eltűnt a kezéből a kés, amivel megölte a férjét, és a különös dolognak, ami egy elszáradt rózsa volt vasból, nyoma veszett. Látta gyermekeit a földön, és odarohant hozzájuk.
- Emily, Jason! –ordított a gyermekeinek. Kérlek titeket! Ébredjetek!
Emily kinyitotta szemét, látta anyja ölelő karjait, de kiugrott alóla és beszaladt az ajtó elé.
- Ne, anyu! Hagyd Jasont! Elesett. Beütötte a fejét! Szólni akartam, de te a padláson valami vasat tartottál a kezedben. Hagyj minket békén! –mondta sírva a kislány.
- Miről beszélsz, szivem? Az előbb keltem föl. Aludtam.
- Dehogy! A padláson voltál! Gyere, megmutatom, hogy hol.
Emily elindult a padlás elé, látta apja holttestét, és összeesett.
- Jézusom! Ralf! –Lilly odament hozzá, és látta, hogy műkörmének darabja a férfi nyakába szúródott. Isteneem!
Jason felébredt, és berohant a házba. Látta tétlen húgát a földön, felemelte, és bevitte a szobájába, majd bezárta az ajtót és az ablakokat. Behúzta a függönyt, és felkapcsolta a lámpát.
- Emily! –suttogta a lány fülébe. Ébredj!
Emily fáradt tekintetét a testvérére szegezte, majd megkönnyebbülten átölelte.
- Mi történt? –kérdezte a kislány.
- Láttam mindent! Emily. Anyát sosem láthatjuk többé! Pakolj össze, elmegyünk innen! Én már összepakoltam. –s kihúzta a táskáját Emily ágya alól.
- Mi történt apával és anyával?
- Anya megtalálta a… -elfojtotta szavát a félelem, érezte, hogy anyja közeledik feléjük. Mindegy! Gyorsan, mars a szekrényedbe!
Bebújtak a szekrénybe, Lilly kopogtatott az ajtón.
- Emily, kislányom! Segíts!
Emily szorosan ölelte bátyját, és hallgatott. Síri csönd volt, csak Lilly verte az ajtót.
- Nyugi! Kimászunk az ablakon. –nyugtatta ijedt kishúgát Jason.
Kimásztak a szekrényből, Lilly hallotta, hogy az ablakot válasszák. Hipersebességgel odaloholt Emily ablakához.
- Hova, hova gyerekek? –felemelte a kést, amivel Ralfot gyilkolta meg, de csak annyira, hogy megcsillanjon az éle. Gyertek, kész a vacsora!
Jason ellökte anyját, és berohant Emilyvel az erdő mélyére.
2. fejezet
Rajsamin
A Fhristerrick testvérek éhesen, a félelemtől reszketve baktattak az erdő mélyén. Emily meglátott egy kis fényt az erdő szélén.
- Nézd, Jason!
Közelebb totyogtak, és Emily, a kis hős bekopogtatott a hatalmas ajtón. Egy nagy, kövér emberke nyitott ajtót, Rajsamin.
- Jóestét, bácsi! Bejöhetünk?
-Szerbusztok, gyerekek! Persze, fáradjatok be!
Jason és Emily bekullogott Rajsamin kunyhójába, és leültek. Emily megpillantotta azt a rózsát, amit anyja kezében látott. Nem mondta, hogy ő már látott olyat, nem foglalkozott a dologgal.
- Rajsamin vagyok. Hogy hívnak titeket?
- Emily Fhristerrick vagyok, és ő a bátyám, Jason.
- Üdv, Emily! Kértek valamit? Süteményt, teát?
- Nem, köszönöm.
Jason és Emily egyaránt a rózsát nézte, amit Rajsamin észre is vett.
- Ugye milyen gyönyörű rózsa? Ma délután esett be a kéményen.
- Igen, az… -motyogta Jason.
Rajsamin furcsán kérdezte a gyermekeket.
- Talán… találkoztatok már vele?
- Igen. –felelte Emily. Anya kezében volt.
- Tényleg? Meséljétek el, hogy mi történt! –kérte a testvéreket Rajsamin
- Az úgy volt, hogy anyu fölment takarítani a padlásra. Mi Jason-nel lementünk játszani az udvarra, de Jason elesett, ezért rohantam anyuhoz. De ő ezt a rózsát tartotta a kezében, és nagyon furcsán nézett rám. Aztán lerohantam félelmemben lerohantam, és ott volt apu.
Elmeséltem neki, hogy mi történt. Ő felment, de anyu… megölte. –zokogva dől a földre.
- Majd én folytatom. Tehát megölte aput és lejött hozzánk. És ott nagyon normális volt.
- Jason, te ezeket honnan tudod? –nézett fel Emily
- Láttam… Mikor elestem és beütöttem a fejem, láttam mindent. Csak nem tudtam mozdulni.
- Tehát… Anyukátok átváltozott démonná. Ez a rózsa csak arra van hatással, aki életében valamikor már ölt embert. Én már csak tudom… Én fedeztem fel. –mondta félénkel Rajsamin.
- Te??? Akkor ez a te hibád???
- Dehogy! Valahogy hozzátok került. Anyukátok honnan jött?
- Nem tudjuk. Sosem voltunk még a szülőházában. És a szüleit sem ismerjük.
- Ettől féltem. Anyukátok valóban démon. Meg kell keresnünk a gyémántot, ami visszafordít minden átkot, amit ez a rózsa okozott nekünk. Illetve… nektek.
- És hol van ez a gyémánt? –kíváncsiskodott Jason.
- Az Ambarlírosz folyó keleti partján lévő barlang legmélyén.
- Elkísérsz minket? –nagy szemekkel nézett Emily Rajsaminra.
- Persze! Akkor, induljunk!
3. fejezet
Bimbiriszok földje
Rajsamin és a Fhristerrick tesók elindultak hát a Ambarlírosz folyó keleti partjához. Emily játszott a pillangókkal, Jason csodálta a tájat, Rajsamin pedig hátul cipelte a táskákat.
- Gyerekek! Segíthetnétek…
De a testvérek rá sem hederítettek. Jason megpillantott egy málnabokrost és úgy gondolta ráfér egy kis édesség, ezért letért a Ambarlírosz folyóhoz vezető útról. Rajsamin Emilyvel számolgatta a pillangókat, napozott a hatalmas köveken. Pipacsos rét, madarak és fél perc múlva pedig félelmetes, sötét völgyek.
- Rajsamin, biztos, hogy a megfelelő utat választottuk?
Mikor ez a mondat elhangzott, hatalmas sárkányok és rémisztő lények özönlötték el a völgyet.
- Jézusom Rajsamin! –szaladt Emily az ember mögé.
- Nyugi, ezek csak a bimbiriszok. Ez azt jelenti, hogy nemsokára oda érünk.
- Akkor megnyugodtam. Jajj de helyes ez a kis teremtmény.
És megsimogatta a kisbimbiriszt.
- Rajsamin! Hol van Jason? –mondta ijedten a kislány.
- Nem tudom, az előbb még itt volt. Lehet, hogy csak megpihent valahol, és majd utánunk jön.
Emily nagyon aggódott a testvére miatt, ezért azt mondta Rajsaminnak, hogy csak pisilnie kell. Elindult visszafelé, s lassan sötétedett. Emily nagyon félt, ezért leült egy nagy fa alá, és várta, hogy reggel legyen.
Mikor már egy ideje várakozott, hirtelen furcsa árnyékok vették körül. Nem mert megmozdulni sem, azt hitte, hogy majd elmennek maguktól, de nem mentek. Hirtelen felvillant egy Bimbirosz fején a kis szentjánosbogár-lámpa.
- Üdvözlöm, fenséges Bimbirosz. –hajolt meg Emily illedelmesen.
De a Bimbiroszok nem értették az emberi beszédet, így azt hitték, hogy ellenség. Elfogták az 5 éves kislányt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése