Mostcsakizé.

Cső. nemvoltam suliba, írtam verset:

Este az utcán sétálva gondolkoztam,

Semmivel sem foglalkoztam,

Szerettem volna, hogy ott legyél velem,

Melegítsd átfagyott kezem.

Szeretnélek még ölelni, szeretnélek látni,

Buszmegállóban csak rád várni,

De te már nem lehetsz itt velem,

Mert elmentél, gyönyörű életem.

Mikor végeztél magaddal, azt hittem,

Nem élem túl, azt hittem, van isten,

De tévedtem, és elrabolt a halál,

Azóta is gyötör a magány.

Esténként pólóidba temetkezve alszom,

Párnádba temetem arcom,

Olyankor azt hiszem, te is velem vagy,

Szerelmem még mindig oly nagy.

Ha egyszer mégis vissza tévedsz, de én már

Nem leszek, akkor tudd, hogy mindig vártam Rád,

A lelkem csak érted élt, lehet, hogy belefáradt

A fájdalomba, de szívünk még mindig együtt szállhat.

Ásztálávisztá.