Újra.

Na, újra kezdek blogolni... Valamelyik nap volt a Blogháború a TV-be, és meghozta az ihletet. Nekem nagyon bejött. Leszedtem minden hülyeséget a blogomról, szegény már agyon volt csicsázva. Rájöttem, hogy nem a kinézet teszi tartalmassá a blogot, hanem az, hogy teleírod mindenféle emlékkel és megfigyeléssel. Most, hogy elmúlt karácsony, készülök a szilveszterre, amit feltehetőleg Francinál töltök majd. De kezdjük a karácsonynál... 
December 24... reggel... fölkeltem, és azt hittem, hogy szívrohamot fogok kapni. Szenteste napján folydogál az olvadt hó az árokban, csupa sár minden, és +9°C van??? El sem tudtam hinni... És semmi karácsonyi hangulat... Itt, a gép előtt gondolkoztam azon, hogy tavaly még milyen jó volt a térdig érő hó, hogy apa is és mami is még velünk volt [tudniillik, a szüleim elváltak, ezért apa elköltözött; nagymamám pedig májusban aludt el...örökre.:( ] ... akkor valahogy jobban vártam a karácsonyt. Egyénként nekem már nem az ajándékokról szól... Azt hiszem, felnőttem. Elég gyorsan. Most sem kértem olyan hú de nagy ajándékokat, csupán 1 kötött pulcsit, ami mostanában divat, és webkamerát. Emellett kaptam még pénzt és a család kapott egy új mikrót. ^^ Tök jó, mert érintős és sokkal könnyebb használni, mint a régit. Beleszerettem...:D Mindig ott pattogok, hogy hagy melegítsem én a kaját...:D Azt hiszem ez már beteges... De beszéljünk a máról. Reggel, mikor 11 után kikászálódtam az ágyból, mentem ki a nappaliba, és mikor ültem volna le, sikeresen beleléptem egy tűbe, ami félig belefúródott a lábamba.:) Doki is megnézte, sterilizálta és adott macis sebtapaszt.:D Mikor hazaértem, lesóztam a járdát, mert tiszta jég volt._. Pocak [a kutyám] meg ott állt a sóba, és nem tudott kijönni, mert szerintem marta neki a lábát. És úgy kellett felemelnem. Beledobtam a hóba, hogy lejöjjön a lábáról a só.:S Na, nem tudok mást írni. 
Sziaa.^^